English

Halmazállapot
2002 / 10 szám / 46:19

Halmazállapot

Dalszövegek

Csendélet

1.
Vigyorgó idegenek néznek rám
Őrzik a világ ódon kapuját
Ha belépsz, nincs visszaút
Tűrnöd kell vagy te is elpusztulsz

2.
Mi jár a fejükben; örök titok
Kíváncsi tekintetük arcomban mocorog
De a sorsomról magam döntök
Akinek nem tetszik, csendben menjen el!

3.
Lépj be kérlek, ez az én szobám
Érezd magad otthon, itt semmi sem muszáj!
Suhanó árnyak, suhanó szavak,
Azt mondják neked, szolgáld ki magad!

4.
Magaddal hozhatsz megannyi képet,
Mit emlékezeted tárol a végnek, hisz'
Minden valamire való szellem
Emlékezik és emlékeztet.

Tükörkép

Refrén:
Ő, a nagy ő!
Féltem és vártam a nagy őt
Ő, a nagy ő!
Rámkacsintott az élet és mutatta őt!

1.
Reggel, ha felkelek, nem mindig értem,
Hogy mit látok a tükörben
Aki visszanéz rám, nem mindig ugyanaz
Úgy tűnik, nekünk csak ez a harc maradt

Kimondott szavak és futó gondolatok,
Útvesztők százai, emberi lenyomatok
Mennyi mindenre tanít a lét!
Csak megtanulni ezt olyan nehéz

Refrén

2.
Gyorsan és hidegen. Úgy szelte át
Egy tiszta gondolat az éjszakát:
Megmutattad, hogy mi is az a szerelem
S tőled ébredt bennem a láng

Bőröd illatának nem árt az akarat,
Úgy szól hozzám mint a nyári szél
Simogat, becéz, súgja a szavakat
Mámor, gyötrelem; a hit bennem él!

3.
Vibrál a levegő, tombol a vihar
Érzem, a sötét lassan eltakar
Sötét az ég és sötét a Hold is
A sors itt mindent és mindenkit akar

Virágok szirmai lehullnak egyszer
S kezem lesz sírja, szomorú reggel,
A szerelemnek, mit adott az ég
De elvette azt. - Jövök! - üvölt a vég

Odafenn

1.
Egymagam vagyok magamon kívül,
Úgy érzem, nagyon-nagyon szédülök
Eszembe jutnak különös dolgok,
Körül nézek: hát senki se boldog?

Bridge:
Kedves emberek!
Ez így nem mehet!
Ne nézzetek vissza!
Minden a jövő titka

Refrén:
Ember!
Nem mered, vagy nem akarod?!
Vedd el, 
Ember!
nem mered vagy nem akarod?! 
Vedd el, mi a tiéd!! 

2.
Volt, hogy álltam s volt, hogy néztem
A percek hosszú éveknek tűntek
Volt úgy, hogy azt mondtam: felejtsük el!
S volt, hogy vártam a reggelt, jöjjön el!

Bridge
Refrén

"Látszat emberek
Nem tudom, miért ilyenek
Én nem nézhetek helyettük vissza,
A múlt is a jövő titka"

3.
Ki tudja, milyen az az élvezet,
Mikor a zongorát egyedül szétvered?
Akik ezt nem érezték még odabenn,
Soha nem is lesznek, soha odafenn.

Képregény

1.
Én nem tudom, hogy miért kellene elmondanom
Ami bent van, az ott jó helyen van, így gondolom
De ha mégis kikívánkozik, akkor olyan legyen, hogy még
A kedvenc versed mellé téve se mondhasd,
Hiányzik az értelem s érdektelen!

Mit vártok tőlem?
Mit akartok tőlem?

2.
Én vagyok csak ilyen elborult vagy ez az állapot?
Sokan várnak el tőlem ilyen-olyan ábrázatot
Én csak azt tudom nekik mondani,
H ogy ez a kép, ez ennyit ér
Miért kellene eggyé válnom s megkötnöm velük,
Mint a mész?

Nem tudom, miért?

Refrén:
Ez nem tévedés és nem is egy hirdetés
Szavamra! Ez az egész olyan már
Mint egy hatalmas képregény

Bridge:
Bekavar az ész, a hűvös tudat
Nem hagyja szállni a gondolatokat
De rájössz majd, hogy amitől félsz,
Nem más, csak egy létező én

Refrén

Sivatag

Sivatagi tájhoz hasonlatos e világ, amelyben élünk
Mennyi értéket borít most homok,
S nem akar szűnni a hőség
Hát jönnie kéne egy viharos szélnek, s vele a víznek,
Ó, kis világ, hogy újra talpra állj!

2.
Véres kezű zsarnokok uralmát tűrjük tétlenül
Szívünk mindig oda húz, ahol a jó van;
De mindenki inkább szótlan,
Ha nagy a tűz, mely dacol a széllel s dacol a hittel,
Amiből nincs elég,
Ó, kis világ, hogy újra talpra állj!

Álomvilág

Beküldő

admin

admin

Pontszám: 1 288

 

Dalszöveg

Refrén:
Ami bántott, ami fájt
A szomorúság többé nincs már

1.
Hajnalban, ha kiülök az ágy szélére,
Eszembe jut mi szép volt, s feledem a bút merengve
Nem tudom, miért akartam mást
Talán a józan ész szabott határt

Refrén:
Ami fájt, ami bántott
A magány többé nem fáj

2.
Kevesebb lennék, ha most nem lenne itt
Az a szép, gyönyörű szempár
El sem tudom mondani, mennyire bánt,
Hogy nem találtam korábban rád

Refrén:
Ami fájt, ami bántott
A szomorúság többé nincs már
Ami fájt, ami bántott
A magány többé nem fáj

3.
Rohanok hozzád, mert ott nyugalom vár
Öledben gyógyír minden szó, mi elhagyja szád
Lelked ragyogó kincseit szórod az éjen át
Olyan ez mint egy álomvilág

Csoda?

1.
Érzem, sokáig nem bírom már, tovább így nem mehet
Beolvasok neked alaposan még ma, ha lehet
Csak ne kiabálj velem, tudod, az mindig fejfájást csinál
Csoda, ha az ember végül teker és farzsebből piál?!

2.
Ilyen gyöngyöt, mint te vagy drágám,
Még nem hordott a Föld
Ha mérges vagy az arcod barna, ha jó a kedved, zöld
Hosszú kezed jót és pofont egyszerre kínál
Csoda, ha az ember végül teker és farzsebből piál?!

3.
Mi vagyok neked én?
Te nekem az vagy, ki mindent jobban ért
De ha akarod, megmondom én egy jutalom falatért
Hát, nem te vagy az az érző lény aki a lelkemért kiáll
Csoda, ha az ember végül teker és farzsebből piál?!

4.
A kedvemért jó anyádnak még sohasem hazudtál
Bocsáss meg drágám, de már megint a számba hamuztál
Csak ne kiabálj velem édes, tudod, az fejfájást csinál
Csoda, ha az ember végül teker és farzsebből piál?!

Tettvágy

1.
Adjatok valami unaloműzőt,
Mert engem éget a vágy
Úgy csinálnék már valami jót is,
Olyat mint senki más!

Ha lehet, rögtön elkezdeném
Nem bírok várni már
Belülről fakadó ösztöneimnek
Szüksége van rá, hogy

Refrén:
Legyen egy új nap, s legyen egy új cél,
Ha nem maradt semmi más
Az új, az mindig gyönyörködtet,
Ha mindig, mindent másnak látsz

Lehetek én is egy megunt játék,
És jöhet helyettem más
Az új, az mindig gyönyörködtet,
De semmi sem lesz igazán más!

2.
Mindenki megunhat mindent egyszer,
Bár mást diktál az ész
A tudatod néha becsaphat téged;
Jobb, ha ezzel együtt élsz!

Mélyen szántó gondolatokból
Volt már épp elég,
Szebbé kéne tenni inkább azt,
Ami a jövőkép!

Refrén

Remény

1.
A reggeli ébredés nem az, amit vártam
A párnám jövendölésre kér
Csak bámulok ki a fejemből, hogy
Nem ezt akartam, nem ezért jöttél
A megnyugvásig hosszú az út
Jön majd valaki s átkarol,
De meg kell nézned, milyen a fényben,
Milyen délben és milyen sötétben!

Bridge:
Ez az a perc, amire vártam
Úgy éreztem, nem bírom tovább

2.
Nagyvárosi porfellegek
Eltakarják a jellemedet
Félrevezető alkonyatkor
Nem tudhatod, hová sodor az élet,
Amiről annyi dal szól
Valószínűtlen, szinte alszol
Mondd, mit akarsz és mennyire félsz!
Mondd, hogy neked ez mennyit ér!

Bridge

3.
A városban angyalok kísértenek
Miért nem ontják a szeretetet?!
Szárnyuk van de mégsem szállnak
Nem kellenek e rút világnak
Megváltozunk mind egyszer
Sírunk majd, hogy egyszer...
Most ide-oda tipegek tébolyultan,
Fülemben cseng egy szomorú dallam.

Szirmok és Virágok

Részletek

Az albumon közreműködnek:

Balanyi Szilárd - ének, vokál, zongora, rhodes, dob & basszus programok, szintetizátor
Gerdesits Ferenc - dob, SPD-pad, groove box, basszus program
Farkas Zoltán - dob
Varga Livius - konga, quinto, shaker
Varga László - basszusgitár
Turjánszki György - basszusgitár
Giret Gábor - basszusgitár
Gátos Bálint - basszusgitár
Kiss Tibor - gitár, e-bow
Pély Barnabás - gitár
Jamie Winchester - gitár, vokál, tamburin, szintetizátor, hangszerelés
Szántó Gábor - gitár
Fekete Kovács Kornél - trombita
Zana Zoltán - szaxofon
Lőrincz Klára - cselló
Fenyő Katalin - hegedű

Hangmérnök: Nyíri Sándor
Producer: Jamie Winchester
Felvétel: Ethnic & Tom-Tom Stúdió, 2002. május 20. - augusztus 20.
Kiadó: Tom-Tom Records

Megjelent: 2002. október 19.
Online Letöltés: iTunes