English

Kárpáti József

Dódi a zenekar figurája, az őrült művész, akinél az eszementség bátorsággal párosul. Tibi mellett ő a másik képzőművész a zenekarban. Hihetetlen a jó értelemben vett eszementsége, bolondsága, őrülete, pláne amikor mindez találkozik a bátorságával, egy művész, egy őrült művész.  A zenekar talán leginkább filozofikus alkatú tagja. Ő a sound-ember, a „zajkeltő”.

1958-ban született, Budapesten. Két diplomája van, az egri tanárképző elvégzése után az Iparművészeti Egyetemen “vizuális és környezetkultúra” tanári diplomát szerzett.

A Quimby tagságában – életkorából adódóan is – Dódi zenei múltja a leghosszabb. Már azelőtt tudta, hogy a muzsika főszerepet fog játszani az életében, mielőtt különösebb élmények érték volna e téren. Ő egyszerűen egy ilyen intuitív alkat. Tizenhat évesen kijelentette, hogy trombitálni szeretne és az anyai ágon zenepedagógusokból és zenészekből is álló család ezt egyből támogatta.

Rengeteget tanult, gyakorolt és járt koncertre, szívta magába a zenét, de legjobban magában szeretett játszani és várt a kitörési lehetőségre. Többek között zenélt a Palermo Boogie Gang, Dirty Blues Band, Balkán Tourist, British Museum, Parkinson Kórus, a Boann, a Kreol Sikoly és az Andersen nevű zenekarban is.

Végül 2000-ben csatlakozott, a már sikerei csúcsán járó Quimbyhez, mely épp elvesztette sok szempontból fontos régi tagját. Csatlakozása nagyon természetesen zajlott, valójában talán az ő érkezésével vált a Quimby önazonossá. Vele lett igazán kerek. Sőt, menjünk tovább: rá vártak a többiek. Persze a már jelentős zenészmúlttal rendelkező, ám egy jó ideje „zenekartalan” Dódinak is sokat jelentett a frigy. Az élénk gesztusokkal szürrealista gondolatokat átadó Dódi, a sajátos sounddal rendelkező trombitás, az őrültségben is partner figura hozta a zenekarba azt a karakterszínt, amire még szükség volt a palettán.